Nem akartam adni a lelkem
harcolni akartam ellene,
de elrabolt a gond a bánat…
csak engem akart… magának…
Nem akartam adni a lelkem
harcolni akartam ellene,
de elrabolt a gond a bánat…
csak engem akart… magának.
Fájdalommal befogta számat…
nem szólhatsz, hát akarod,
így most enyém leszel,
nem voltak sóhajok,. szavak
összeestem a gondjaim alatt.
Erős volt, és legyőzött…!
Lassan rám mászott, körmét
húsomba vájta, fogával
szívembe harapott,… a
lelkem harapdálta,… mohó
vággyal ölemet követelte.
Megerőszakolt, üvöltő
fájdalmam ellenére, így
fogant meg bennem,
nem kívánt gyermeke.
Elakartam veszteni,. ám
nem engedett, őrködött a
félelem. De kijátszottam,
és kínok között ugyan,
de elvetéltem fájdalomtól
fogant, bánat gyermekem.