Navigáció


RSS: összes ·




Vers: In Memoriam…

, 446 olvasás, Jood_Annon , 5 hozzászólás

Szerelem

Megérzem halántékod ívét
a lágy gödör frissen tépett szirom
törpe kín ül benne, fészkelődik
ahogy megrándul alatta egy céltalan izom

Elmondom halkan minden este
zöngétlen, szelidítő altatómat
pánikutazás volt ez a hosszú nap is
elvesztettem egyetlen hallgatómat

Mocskosan hagyom az edényt
ki kéri számon lustaságom?
porcicáim elé rossz farhátat vetek
a szőnyegbe rúgom minden durvaságom

Még mindig Te vagy az otthonom
piskóta-méz-mandula levegőm
pék büszkesége, lágyan tekert kifliben
együtt álmodó, együtt ébredő…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Jood_Annon
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 95
Regisztrált: 3
Kereső robot: 20
Összes: 118
Jelenlévők:
 · Aevie
 · CthulhuCult
 · Sutyi


Page generated in 0.0865 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz