Szabad vagyok, mint a madár
Átrepülök minden kopár
sziget felett
miket ellett
A világmindenség akasztófája
Mert annak összes füve-fája
Elpusztult a tűzvészben
S a műremek még nincs készen
Szabad vagyok, mint a lovak
Vágtázok holt égbolt alatt
senki sincsen
hogy kitekintsen
Ebből a némán fuldokló világból
S a te dalod valahol máshol szól
Kiégett bokrok, már csak romok
De a vész visszatért, s új holtat hozott
Szabad vagyok, mint a tenger
A láng hozzám érni sem mer
felkapok egy
félholt testet
Sebeit mélyen tisztítom
Lelkében csorog vígaszom
Mind, ki él még, ide gyorsan!
Az én világom hív ily halkan
Madárszó ugatással vegyül
A kétségbeesés elül
újra itthon
ez nem álom
Felébredek, szemem nyitom
Majd megfeszül minden izmom:
Mi ez a lábamnál, ó, Jézus!
Egy vérző szívű kis mókus
Mily kétségbeesve bámul két gombszeme!
Megjegyzés: (kb. 1997.)