A rablánc leesett.
Az összes, mi mellém,
nekem teremtetett.
Most csupaszon,
bajt keresve ülök,
teszem a semmit,
aminek nincs következete.
A bajt keresem, mert
eddig kizárólag
annak volt értelme.
Viselem még álarcomat,
közben jókat nevetek.
S a láncok élnek, kúsznak
utánam,
próbálkoznak, kísértenek.
Egy baj van velük,
jól ismerem őket.
Így újra lerázom
elrugdosom mindegyiket.
Jó a csend, sokat mesél.
Együtt sírunk s nevetünk
az Igazságokon, miket
ketten kitalálunk.
Elidőzünk hosszan
egy témán merengve,
próbálunk elbújni,
de már nehéz lenne.
Agyalással nem jutok előre,
felvállalom hát az érzelmeket,
legyen bármilyen következete!
2004. május 20.