Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Epilógus

, 519 olvasás, Fatyol , 2 hozzászólás

Hit és vallás


Összekulcsolt kezemben
megnémult ima
olvasóm néma gyöngy-
sor elmúltam könny, s por …






Összekulcsolt kezemben
megnémult ima
olvasóm néma gyöngy-
sor elmúltam könny, s por
maradt. Maradok.
Ezerbe szakadok,
hátam zúzzák az ősök,
nem keresek, nem költök,
hát nem is lelem
Kegyelem? Átok, áldozat,
s az alázat alatt mi maradt?
Összekulcsolt kezemben
gyűrött fecnin röpke sóhaj
sikollyá nehezült,
lelkem bezárt, rajta bazalt
amit az ész akart,
s én magam alatta a szakadék.
Torkomra forrasztva rég…
áldás, remény,
s minden, mit ígér az Ég
tékozló gyermeke vagyok az Úrnak,
kit visszatérte előtt még szíven szúrnak.
Becsapott ajtó vagyok
az orrom előtt,
kulcsra akasztott szög…
Értelmetlen. Fal, mely mielőtt megépítették
már romba dőlt.
Csak összekulcsolt kéz vagyok
az Ima vége, értelme, hangja nélkül
kampóra tett húsvéti sonka
mit ott felejtettek, s elfüstölnek végül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · mahoney
 · marisom


Page generated in 0.0447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz