Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Költőkárom

, 1295 olvasás, Szalesz , 29 hozzászólás

Somolygó

Mikor a düh szokatlanul komótosan
belebomlik a vérembe,
S úgy elkeseredek, hogy baltát vágnék e
kéregtől durva életbe,
Élvezettel nézném, ahogy tátongásba
kezd, az emberi massza meg
Lassan csordogál, s a sebet kapargatnám,
hogy ne nőjön rá gyantaheg.

Ha mások ezt túl kegyetlennek ítélnék
és létem fáját kivágnák,
Hogy emléke örökké kísértsen: abból
faragnám anyád pipáját!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 299
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 325
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1811 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz