Mikor a düh szokatlanul komótosan
belebomlik a vérembe,
S úgy elkeseredek, hogy baltát vágnék e
kéregtől durva életbe,
Élvezettel nézném, ahogy tátongásba
kezd, az emberi massza meg
Lassan csordogál, s a sebet kapargatnám,
hogy ne nőjön rá gyantaheg.
Ha mások ezt túl kegyetlennek ítélnék
és létem fáját kivágnák,
Hogy emléke örökké kísértsen: abból
faragnám anyád pipáját!