Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Való

, 359 olvasás, elzabetke , 9 hozzászólás

Sajgó lélek

Hogy csalódás voltál,
nem vitás.
S hogy a sebet begyógyítsd,
aranyat is már hiába hoznál.

De az áldozat talán majd
megtanít.
Forró könnyed esetleg elvegyít
a kínban, mely oly soká fojtogat.

A sebeimről ekkor leveszem,
az átgennyedt kötést,
kimosom és a lábaid elé
terítem a kifeslett
valót.

Mert egyszer marni fog,
igen,
mint a sav,
egyszer téged is megtalál,
s akkor már tiéd lesz a seb.

Belőled él majd mint
dögből a vészes lebontó hadsereg.

Segíteni azt csak én fogok.
Hogy fel ne faljon majd a rettenet.
Megvédelek, csak mert tudom:
szerettelek.

Megjegyzés: 2006,08,17

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: elzabetke
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 240
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1483 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz