"Síkságon járunk hátunk mögött álmunk,
aranyszínű táblák mellett a széllel sziesztázunk,
megérinti a nap vállam, lesegíti nagy kabátom
fülemnek zenélnek a darazsak, hírt visznek a madarak
lassan felkelek az idő segíthet, hol van az ősz
mikor már végre felém jössz
hol rejtőzik az átok melyet a szívembe zárok
rám szabták a mérget melynek neve élet
vissza veszem kabátom közeleg a halálom
megrendezik a hófehér ágyam
rajta mindenhol egy szempár
minket keres de csak engem talál
értem jön Hádész Kerberosszal az oldalán
már vártak hol vagy már
szádat csókolnám, ketté tépik a homályos képet
megtaláltalak! Elveszítelek … Félek.