Íme, mikor keskeny repedés támad az égen, állj
elém, zarándok, mert te az vagy, akit szeretek,
és akinek élnie kell. Bizony, bizony mondom, ha erős
lelket építek, előbb őt kínok közt lemeztelenítem,
…
Bukucsné Mecsek Zsuzsának
Íme, mikor keskeny repedés támad az égen, állj
elém, zarándok, mert te az vagy, akit szeretek,
és akinek élnie kell. Bizony, bizony mondom, ha erős
lelket építek, előbb őt kínok közt lemeztelenítem,
mint a búzát kicsépelem, hogy aztán felemeljem,
és az előkelők közé ültessem. Állj elém, zarándok,
mert a homok pergamenjére írtál, és a szelek szárnyára
bíztad halk szavaid, helyreállítva ezzel a mozgást
a mozdulatlanságban. Állj hát elém, zarándok, mert
gyötört a szíved, s mégis méhként lassan összegyűjtötted
a szent kincseket, így lelvén meg az ösztönös
gravitációban a titkos átjárót az izzó szubsztanciához,
amely ott lakozik minden ember szívrejtekében.