Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kézírás a homok pergamenjén II.

, 355 olvasás, leleszi , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Íme, mikor keskeny repedés támad az égen, állj
elém, zarándok, mert te az vagy, akit szeretek,
és akinek élnie kell. Bizony, bizony mondom, ha erős
lelket építek, előbb őt kínok közt lemeztelenítem, …





Bukucsné Mecsek Zsuzsának

Íme, mikor keskeny repedés támad az égen, állj
elém, zarándok, mert te az vagy, akit szeretek,
és akinek élnie kell. Bizony, bizony mondom, ha erős
lelket építek, előbb őt kínok közt lemeztelenítem,

mint a búzát kicsépelem, hogy aztán felemeljem,
és az előkelők közé ültessem. Állj elém, zarándok,
mert a homok pergamenjére írtál, és a szelek szárnyára
bíztad halk szavaid, helyreállítva ezzel a mozgást

a mozdulatlanságban. Állj hát elém, zarándok, mert
gyötört a szíved, s mégis méhként lassan összegyűjtötted
a szent kincseket, így lelvén meg az ösztönös
gravitációban a titkos átjárót az izzó szubsztanciához,

amely ott lakozik minden ember szívrejtekében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 89
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 108
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0787 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz