Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napfogyatkozás

, 595 olvasás, halota , 8 hozzászólás

Természet

Belemar
a falánk vaksötét
a Napba, seb nő ki homlokán,
fekete sáv zárja a boldogság száját …





Belemar
a falánk vaksötét
a Napba, seb nő ki homlokán,
fekete sáv zárja a boldogság száját
és torz vigyort rajzol a fény-korong arcra,
alvó láng a vesztes, tüzét jegeli a nappali éj,
az ég szemére hályogot borít, virág-vágyak halnak
hamvaikba, roncsolt arc a kihalt tájra vetül, sápad a
gyönyörűség, a meztelen föld fázik, színtelen mező
borzong, kín-ágyában tekereg a zajló őserő, bal átok
sújt minden boldog fény-szomjazót, vére hűl az igaznak,
gyászkendőt nyújt a komor erő a könnyezőnek, didergő
rettenet járja át az alvadt, jegelt, néma lelket, a fagyott
ész vesztét, kínját fel se fogja, s durva perc alatt
öregszik ezret a hanyatló hit, a kihunyt golyó
fekete lyukként marad a kormos égen,
nincs mi kitöltse kongó üregét,
s zsugorodik zord alvilággá
a sötét, bús
Föld.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2157 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz