Egy rohanó nap után állj meg egy percre,
És képzeld magad egy hatalmas táncterembe.
Nézz körül, és hallgasd, épp lágy zene szól,
Kimondatlanul is gyönyörű, lelked szikrákat szór.
Ülj le egy kicsit, és nézd a tömeget,
Ki hogy táncol, hogy tartja az ütemet.
Ha te most felállnál, és közéjük lépnél,
Biztosan akadna akit táncba kérnél.
De te most ne táncolj, csak nézd őket,
Hisz ha belegondolsz ez olyan mint az élet.
Nézd, a terem sarkában is pihen valaki,
Társra vár, vagy épp elhagyott valakit.
Mindenkinek megadatik a nagy tánc során,
Hogy sok barátot szerezzen az est folyamán.
Ki a lassút, ki a pergössebb zenét szereti,
Neked csak fel kell ismerned ki melyiket kedveli.
Folyik a mulatság, te is társra találsz,
És ha szerencséd van, nem is állsz tovább.
Megfogod két kezét, és nem ereszted,
Mert szíved megsúgta, neked csak ő kell.
Jöhet a tánctanár,
mert itt szerepet kap ő is,
minden lépésedet a szemével követi,
és ha szükségét érzi, akkor besegít.
Bizony sokszor rálépsz társad lábára,
De ez nem gond tanárod számára.
Megmutatja neked a helyes lépést,
Hogy legközelebb figyelmesebben lépjél.
Társad is olykor elveszti az ütemet,
De te mellette vagy és átsegíted ezen.
Nem mindig azt játszák amit ti szeretnétek,
de ez már csak alkalmazkodás kérdése.
Elvegyültök a tömegben és járjátok a táncot,
Keringőt, vagy Tangót?
Akármi is jöhet még azt est folyamán,
A lényeg hogy ne álljon meg a tánc.
A barátok ott vannak, és körbe vesznek téged,
Segítenek is, ha a segítséget kéred.
Élj ezzel a lehetőséggel bátran,
S ne fordíts hátat, a sok igaz barátnak.
Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16 
Összes: 83
Jelenlévők:
