Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megtörve

, 488 olvasás, Melyen_legbelul , 9 hozzászólás

Sajgó lélek

Véget ér egy nap, lágy fuvallatok ölén nyugovóra térve…
Szomorúan kering az univerzum, a mindenség küszöbét nézve
Csendben ülök a csillagok alatt, búsan várok de hiába…
csak Rám hull a sötétség megfeketedett magánya…
Álmos, szürke az éjjel, lágy szellő ringat el…
simogatja ajkam, érzem… valaki figyel…

Elrejtem félelmem halkan, velem vannak a csillagok,
Közeleg… rád gondolok… vágyaim simogatod…
Arcommal játszik a szél… bágyadt hideg érintés…
Lassan lehunyom szemem… halvány fény a sötétség…
Eltorzul fölöttem a csillagos ég…
Ujjaiddal írod újra arcom vonalát…

Hallgatom érintésed szerelmes szavát…

Fázom… Most, most minden fáj…

Rám hull a megfeketedett magány…

Senki sem közeledik… csak fúj a szél…
Senki sem simogat… csak ömlik kezemből a vér…

Álmatlan éjszakáim álmai Te lettél…
Csak néz rám a csillagos ég…

( "A csillagok is szomorúan néznek bele az univerzumba…" )

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Melyen_legbelul
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 358
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.337 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz