Ma beköltöztél, kedves, szívemből a lelkembe
… s azt mondják onnan nincs kiút …
Gondold meg jól, akarsz- e te is engem benne:
egybeforrunk, hol lelkem lelkedbe fut.
Ma színt leheltél darabokra tört, szakadt éltembe
… azt mondják, meghalsz vége, nincs tovább…
Átéltem már százszor a tetszhalált: a végzetem lett.
Szemembe néztél s láttam: vannak még csodák.
Ma álomra hajtod fejem s elhiszem, lesz még holnap
… azt is mondják, minden perc új élet forrása…
Ha nem lennél, tudom, meghaltam volna már a tegnap,
de te megöleltél s belefoglaltál minden imádba.
Ma enyém lettél s egymásnak örök szerelmet fogadtunk
… azt mondtad, szíved immár csak az enyém…
Odaadom én is összes kincsem, csak teljesüljön álmunk,
lelkem is ott pihen szép lelked legmélyén.
Ma tied vagyok, senki másé, kezedbe helyezem életem
… azt mondom hát, szeress mindhalálig…
Ha szeretsz s szeretlek, ez örökké tartó, tiszta szerelem.
Lelkem lelkedben éled, már nem fázik.
Csak ölelj szorosan, legyél a Végzetem!
Ha kezedbe hajtom most fejem,
Együtt imádkozunk Hozzád:
Áldj meg minket,
drága jó Istenem!
Hadd legyen örök ez a Szerelem.