Csend, síri csend, minden húr feszül,
Lapulnak az élők: nyári zápor készül.
Viharos szél tombol, porfelhőt repít,
A Napot eltakarva mindent befeketít.
Gondolatok jönnek, maradnak, vagy mennek,
Nem tudom, mit tegyek: felejtsek? szeressek?
Szívem nyughatatlan, de megpihenne már,
Tudná, hogy szerelme már csak őreá vár.
De mikor Téged itt bent újra megtalállak,
Érzem, hogy ha fáj is, nem hiába várlak!
Kézen fogom a pillanatot, tűzében megfürdök,
A szemedbe nézek, s egy szerelmes mosolyt küldök.
2006. június 27.