Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyári zápor

, 684 olvasás, Vandor , 10 hozzászólás

Szerelem

Csend, síri csend, minden húr feszül,
Lapulnak az élők: nyári zápor készül.
Viharos szél tombol, porfelhőt repít,
A Napot eltakarva mindent befeketít.

Gondolatok jönnek, maradnak, vagy mennek,
Nem tudom, mit tegyek: felejtsek? szeressek?
Szívem nyughatatlan, de megpihenne már,
Tudná, hogy szerelme már csak őreá vár.

De mikor Téged itt bent újra megtalállak,
Érzem, hogy ha fáj is, nem hiába várlak!
Kézen fogom a pillanatot, tűzében megfürdök,
A szemedbe nézek, s egy szerelmes mosolyt küldök.

2006. június 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Vandor
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2355 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz