Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érzés

, 351 olvasás, Tutu , 3 hozzászólás

Somolygó

Érzed, hogy a tested legmélyéből tör elő,
Egy megmagyarázhatatlan, hatalmas erő…
Nyom, feszít belülről, ki akar törni,
De Te tudod, hogy nem engedheted kiszabadulni…





Érzed, hogy a tested legmélyéből tör elő,
Egy megmagyarázhatatlan, hatalmas erő…
Nyom, feszít belülről, ki akar törni,
De Te tudod, hogy nem engedheted kiszabadulni…
Harcolsz, küzdesz ellene, csillapítani próbálod,
De már nem engedelmeskedik se kezed, se lábad…
Megértetted végre,
Hogy az ellenállásnak nincs sok értelme…
Az erő nagyobb, nagyobb, és egyre csak dagad,
Ha ez így halad,
Egész lényed elnyeli egy másodperc alatt…
Tudod, ha most nem győzöd le,
Elvesztél örökre…
Még egyszer, utoljára, összeszeded minden erődet,
De már nem tudod, hogyan állíthatnád meg.
Kész, vége. Az erő hirtelen kipattan,
S Te felkiáltasz:
Jesszusom! Beszartam!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Tutu
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 334
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.343 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz