Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Reménytelen szerelem (Antalnak)

, 537 olvasás, nagyszemet , 0 hozzászólás

Szerelem

Reménytelenül szeretlek,
Te vagy fénye életemnek.
Itt állok és mondom: szeretlek!
De te szemed a távolba mereszted.

Átnézel rajtam. Nem látsz engem,
Pedig szeretetedért a világ végére mentem,
Ó, hát hallgass meg életem!
Miért egy másik lány áll helyemen?

Kérlek, csak egy percet adj!
Utána ígérem szabad vagy!
Nézd, sírok miattad,
Nem azért, mert utamat kiattad.

Nem hozzád való az a lány,
Féltékeny vagyok, hiába kiáltod: hagyjál!
Szívemen viselem sorsod,
Nem nézem, ahogy magadat rontod!

Ne légy már bunkó, higgy!
Életedben először bízz, nem vagyok irigy
erre a lányra, csak látom mit művel…
Szívét átszúrnám egy… tűvel!

Féltékeny vagyok, mert szeretlek!
Miért nem érted végre ezt meg?!
Ne légy ilyen kegyetlen!
Nézd: térden állva esdeklem!

E sorokat ne vedd komolyan, kérlek,
Csak azt értsd meg, félek!
Félek, hogy a reménytelen szerelem miatt
Bennem a depresszió felriad.

És akkor nincs megállás,
Jön a kés és gyógyszerlopás,
Eljön újra az öngyilkos gondolat
S életemnek vége… egy perc alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: nagyszemet
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2997 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz