két kisbögre összekoccan
akarva
akaratlanul
nem számít melyiket tartja…
két kisbögre összekoccan
akarva
akaratlanul
nem számít melyiket tartja
a jobb
vagy bal
kéz a kézben hisz' egy kiégett szempár
kitaposott utakon fényt derít
a szálaknak mindegy merre-kihez
bogzódnak
vonzódnak
színkeverék ugyanaz: fekete
lelkek dala nem cseng fülében az rég
letörött
s beletörődött
a kisbögre mely arcát soha nem látta
életnek csak repedt zománcát
csak árnyékát
csak a beégetett tudatlanság mámorát
érezte volna ha sejtjei nem agyagból
szervetlen
inkább szerves
anyagból - az anyaméhbe menekült
fogantatás s halál mítoszát szülte volna
szerelemnek a szenvedés
elveknek az éhezés
gyönyörűnek a természet
könnyeknek
s mindennek
a nagy érzés
két kisbögre összekoccan
akarva
akaratlanul
nem számít ki adta nevében
a kisebb
vagy nagyobb
végzet - a végzetes törést talán
az érzés?