Navigáció


RSS: összes ·




Vers: érzés

, 330 olvasás, Magyari Emese , 12 hozzászólás

Szerelem

két kisbögre összekoccan
akarva
akaratlanul
nem számít melyiket tartja…





két kisbögre összekoccan
akarva
akaratlanul
nem számít melyiket tartja
a jobb
vagy bal
kéz a kézben hisz' egy kiégett szempár
kitaposott utakon fényt derít
a szálaknak mindegy merre-kihez
bogzódnak
vonzódnak
színkeverék ugyanaz: fekete
lelkek dala nem cseng fülében az rég
letörött
s beletörődött
a kisbögre mely arcát soha nem látta
életnek csak repedt zománcát
csak árnyékát
csak a beégetett tudatlanság mámorát
érezte volna ha sejtjei nem agyagból
szervetlen
inkább szerves
anyagból - az anyaméhbe menekült
fogantatás s halál mítoszát szülte volna
szerelemnek a szenvedés
elveknek az éhezés
gyönyörűnek a természet
könnyeknek
s mindennek
a nagy érzés


két kisbögre összekoccan
akarva
akaratlanul
nem számít ki adta nevében
a kisebb
vagy nagyobb
végzet - a végzetes törést talán
az érzés?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 229
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1992 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz