Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Furcsa atyafiság

, 304 olvasás, phedra , 3 hozzászólás

Fantasy

Koboldok és tündérek között éltem egykoron
Kicsi voltam, fülem hegyes, volt egy kalapom
Amikor levettem és csettintettem
Emberek szívébe szerelmet hintettem

Koboldtársaim így óvtak:
" Nem tudod, mit hoz a holnap,
Egy koboldnak nem az a jó dolga
Hogy szerelmet osszon hébe-hóba!"

Én csak nevettem rajtuk:"nem számít már,
Látom a sok embert, hogy szívük fáj
Legalább legyenek boldogok
Ha már annyira bolondok!"

Koboldoknak nagy ura
Neve: Bumm Bumm Spekula
Nevetett rajtam, s elvarázsolt "Te szamár!"
S most én vagyok aki szerelmet hiába vár!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: phedra
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 88

Page generated in 0.0704 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz