Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Nincs vége…

, 484 olvasás, Nemeszisz , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Borítsd rám sötétedet bársony felleg! Köpenyed eltakar a tündérálmok elől, melyeket már látni sem bírok. Komor titkokat őrzök a mélyben. Ha veled repülök, lelked belém súgja őket. Kezdek megrémülni a mélységtől… Vigyázz velem! Ha félek: kegyetlen leszek! Karmolok, remegek, kacagok, és soha nem felejtek! Lelkem a padlóra fekszik, egy árny felé kúszik, majd elragadja. Rég az enyészeté már a szív is. De még így is, hogy részeim darabokra hullva folytak szét a földön, biztos vagyok a tökéletesség álmában. Egy angyal felém nyújtja a kezét, közben mégis vádol- "eldobtad magadat magadtól!"- érzem valami hiányzik. Nincs vége, mert néha te fejezed be, amit mintha én kezdtem volna el…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Nemeszisz
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 73
Regisztrált: 5
Kereső robot: 16
Összes: 94
Jelenlévők:
 · Kasperl
 · Öreg
 · PiaNista
 · quentin
 · Sutyi


Page generated in 0.8044 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz