Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szenvedés

, 498 olvasás, Gipsy , 2 hozzászólás

Gondolat

Szenvedek, mert ez a sorsom.
Érzem, mert magamban hordom.
A végtelen idő magához ölelt egy percre,
hogy megtanítson a fájó, néma csendre.

Hallgatom a szívem keserű dalát,
tudom már; többé nem félem a halált.
Az élettől csakis a bánat jut nekem,
fénytől nem, csak könnytől csillog szemem.

Csak a rosszat tapasztalom,
a világ egy szeméthalom.
Álarcos emberek közt élek,
jót már többé nem remélek.

Romlott életek, csalóka álmok,
be nem teljesült, gyermeteg ábrándok.
Boldogtalan élet, könnyes szép Remények!
Mégis oly szép dolog, hogy bennetek élek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Gipsy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 41

Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz