Nem érdekel az sem ha villámokat szór az ég,
Véres ajkam téged hív, a csókod kell még!
Lágyan hívlak, mint még soha senki mást,
Kacagva kiáltok neked ezernyi vallomást.
Látod mit tettél velem, te csalfa "szűzi" démon,
Emlékeid rózsái hevernek kopott síromon.
Hisz halott vagyok! Ó már nagyon rég,
De fagyos szívemben a halvány tűz mindig ég.
Érted lobog ez a láng, még mindig, nem tagadom.
Hiába minden szó, hiába ha lelkemet odaadom,
Te játszol velem, úgy mint akkor, régen
Itt végre vége lesz, akkor ezt reméltem.
De látod? A síromat ástad minden álnok szavaddal,
Tőröket döftél belém minden mozdulattal.
Azt akartad, hogy gyűlöljelek, tessék, megtettem!
A föld alá kívánom azt, akit mindig is szerettem.
Meghaltam! Látod? Átszúrták már a testemet,
Eladtam rég az ördögnek a kopott lelkemet!
Ne számíts rám többet, én nem létezek,
Keress mást, aki így téged szeret.