"Megkeseredett szívem érzi vesztét
s mint fakír ágyához közelebb lép,
testem buzdítja, elkiáltja magát
s mint Alexander csatába invitál,
ne pihenj meg, ne nő már virág
sem a réten sem a fejedben,
miért én lettem az Isten füle?,
és én lettem az ördög foga
nem bírom kényszert
megtört a hatalom kora
hol van a lázadó jövő
hol a múltnak a megtűrt nyoma,
mire várnak?, a szabadság
karját levágta a közös emlék,
kezem fölött eljár az aki
megrendezi az angyalok álmát
és okozza szívem vesztét"