Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Beszélgetéseink…

, 476 olvasás, Petrucci , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Miért ülök ennyire az ágy szélén? Nem akarok annyira közel ülni hozzá, mert az túl bizalmas. A bal kezem kezd zsibbadni, sosem tudtam kényelmesen ülni, a vérkeringésem se a legjobb mostanában. Azt mondja, nem gondolta volna, hogy ennyi év után ilyen megtörténhet vele, és hogy nekem kellett volna megbeszélni ezt az Imrével. Végül is igen. Nem tudom, egyszerűen annyira szomjas vagyok, de náluk mindig koszos a pohár. Azt meg ki fogja felhozni neki… Amikor nem figyel, az ingembe törlöm. Kérnem kéne egy pohár vizet.

"Mindgyár jön haza az anyám. Megint nem mentem el a ruháért." Igen, le fog ordítani az anyád, mondom neki. De ő bírja, egyszerűen megszokta, hogy itthon állandóan zaklatják. Én nem vagyok ennyire türelmes, inkább otthagyok mindent. Mindenképpen kérek valami löttyöt, mert kiszáradok. "Adnál valami vizet, vagy bármit? Kösz."

Ezen az ágyon aludni nap mint nap… inkább a földön, valami szivacson. Az is jobb. Meg ezek a szekrények… Visszajön. "Kösz. Megmentettél." Biztos, hogy folytatni fogja ezt a témát, pedig nem tudok hozzászólni semmit. Talán velem nem is tud senki beszélgetni normálisan. De mégis sokat beszélek Árpival, vele aztán lehet. Csak nincs velem olyan nagy baj.

Tényleg tőlem akarja megtudni, hogy miért haragszik rá? "Sejtésem sincs…" Honnan tudjam?! Azt gondolja, hogy bárkivel leállok pletykálni. Utálom a kibeszéléseket, teljesen értelmetlen. Valahogy őket felizgatja, ha az ismerőseiket szajkózzák. Én nem szoktam senkitől megkérdezni, hogy kire miért dühös, vagy bármit.

Nem vettem le a cipőmet. Nagy bunkóság, de most már mindegy. Remélem nem sáros a talpa, rohadt egy dolog értelmetlenül magyarázkodni. Azt mondja, örül, hogy legalább én meghallgatom. Szerinte kevés barátja van, aki meghallgatja… és véleményt is mond. Mennyire vagyok én a barátja? Annyira nem beszélünk sokat, néha összefutunk a belvárosban, mert arra jár dolgozni, amerre én szoktam cigit venni. Ott van egy kisbolt az egyik sarkon.

"Elég volt a víz?" "Aha, kösz. Jól esett." Fel kéne álljak egy kicsit, mert lebénulnak a lábaim. Nem vagyok valami jól, tegnap az utolsó sör már nem kellett volna… Lehet, ha kérnék tőle egy pohárral, kigyógyítana. Ekkora baromságot, nem kérhetek tőle sört…
Azon csodálkozom, hogy még nem kérdezett Éváról. Hogy mi van velünk, meg ehhez hasonló szétrágott kérdéseket. Eszébe fog jutni. Egy nőnek mindig eszébe jutnak az effajta témák. Úgyse fogok egy regényt összehozni neki. Minden rendben van velünk. Megvagyunk. Egyébként is számít? A francot…

Mennem kéne, nem lesz egyszerű. Az a bajom, hogy túl gyenge vagyok. Marasztalni fog azzal a szöveggel, hogy úgyse csinálok semmit otthon. Én meg engedek neki, de aztán majd elkezdek szenvedni. Ahhoz meg tényleg nincs kedvem.

Megkérdezte! Le kéne írnom a lottó-számokat. "Jól vagyunk." Ennyi elég is lenne, persze ő nem fogja annyiban hagyni. Nem mintha nagyon érdekelné a kapcsolatunk. Minden ember a saját érdekeit nézi. Az előbb azt mondta nekem, nagyon boldog, hogy meghallgatom. Ha problémáim lennének, meghallgatná, de átmenne a fején minden. Egy szemét vagyok, hogy így elítélem. Mindegy.

Azt hiszem, nemsokára megjön az anyja. Nem igazán akarok az anyjával találkozni, a szokásos szülő-kérdések sorozata. Meg akar kínálni majd süteménnyel. Nem vagyok édesszájú.

Az ablakot akarja kinyitni, és közben folyamatosan beszél. "Nincs meleg itt?" "De, tényleg…" Visszatérünk a problémáira, már nem is tudom, hol jár az egész mondandója. Mintha kutyára is emlékeznek, de lehet nem mondott ilyet. Kedves lány… azért nem töltenék el vele egy hetet. Francba, már vagy egy fél órája kering a fejemnél egy légy. Vajon el tudnám kapni a puszta kezemmel? Esélytelen, pofátlanul lassú vagyok, ez van.

"Tessék? Mondjad?" Jézusom, elbambultam… Nem reagál semmit. Kényelmetlen csend van, azt hiszem, most kellene kifelé induljak. "Majd beszélünk…" Nem húzom az időt. Rendes, hogy kikísér az ajtóig.

Lassan zárja rám az ajtót, s közben még mond valamit. Olyan érzéseim vannak, mintha már régen nem lennék itt.

Mára elég volt, nem érzem jól magam. Mit akart vajon? Miért mondott el ennyi mindent nekem? Ennyire kedvelne? Nem hiszem…

Vajon lehet-e ölni idegen gondolatokat? Lehet, csak érteni kell hozzá. A francba, könnyezik a szemem… ideje hazamenni.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Ez+az
· Írta: Petrucci
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 329
Jelenlévők:
 · alfabata
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2064 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz