Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Feleségemnek

, 5564 olvasás, Artapal , 3 hozzászólás

Szerelem

Még mindig szeretlek
drága kis Napsugárom,
Ha nem érkezel időben,
jöttödet aggódva várom,
s ha jössz, lelkem felderül,
arcodat beissza szemem,
boldog vagyok újra s újra,
hogy együtt élsz velem.

Ha tétován megérintelek,
még mindig elönt a meleg,
olyannak látlak most is,
mint amikor megismertelek.
Volt néhány rossz napunk,
mikor nem volt minden rendben,
én emelt hangon érveltem,
s te maradtál csendben.

Még ma is fáj, hogy
olykor-olykor megbántottalak,
de sose volt köztünk
tartós ellenkezés vagy harag.
Összetartottad a családot,
de hangosan sose szóltál,
anya, feleség, szerető
-mind egyszerre voltál.

Alakod mára már megtelt,
még jobb is így, asszonyosan,
de szemed csillogása a régi,
ha rámnézel huncut-hamisan,
meleg napfény árad körötted,
ha mosolyogsz csendesen,
még sok-sok évet szeretnék
veled tölteni, Kedvesem!

Megjegyzés: Feleségemnek sokadik házassági évfordulónkra

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Artapal
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 331

Page generated in 0.1875 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz