Láztalan álomban ringatózva, álmodik…
Lázasan kínok közt vergődve álmatlan
Látszik a fának színe a hajnal összekeverte pedig…
Csak a madarak röpte, láttad? Hajnal van
Pedig mennyit küzdött a tegnap
A holnapért, amit Te élsz, remélsz?
Az átkozott feledés fejti majd meg mindenki örömére
A jelenünk fáját! Nem tépheti ki az idő,
A jövő képe még, csak a fényképeken van!
Ha rosszul lett exponálva az csak a véletlen műve,
Lehet, vagy csak mindenkié!
Ám vannak, akik azt hiszik, parancsolhatnak a világnak
Így születtek így is halunk meg!
Egy hajnal!
És senki nem parancsol halálunknak indulót!
Madárdal lesz és napfény körülöttünk
Ebbe belenőttünk, ebbe belenőttünk
S lődd le a madarat
Lődd le az eget
Vagy bátor legyél,
Menj haza! Van még!
Kinek milyen otthona!
A hajnal ott ér!