Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Létkérdések

, 318 olvasás, inci , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Semmit nem érezni lenne végre jó,
Sem téli fagyot, sem nyári hőséget…
Lelkem dermeszti, vagy mindent föléget –
Hegyek szakadnak s áradnak folyók…

Fáj, mi titeket bánt, s mit e földgolyó
Elszenved, hisz mindent tud minden élet,
Minden- és semmit-nem tudás a végzet,
Mi adatott. S nem tudni, van-e ajtó,

Mely zárva marad, ha mi nem akarjuk,
Csakhogy mi a tilost rángatjuk mindig.
Ártva magunknak és szép világunknak.
Mikor elég az öngyilkos tébolyból?
Lesz-e még, hogy kenyér mindenkinek jut?
Be kell gombolkoznom örökre állig?
Karok ölelésre mikor tárulnak?
A fegyver kihull-e már kézből, s szájból?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 92
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 125
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1179 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz