Mindig megbánom.
Minden nap menekülnék,
hogy mentsem magam
az enyészettől.
Néha nem tudom,
fölfal-e még ma,
a szörnyed,
vagy hagy még
élni…
Minden perc bennem él.
Szerettem azt aki valaha voltál.
Arcod lassan torzul,
a lélegzeted egyre szaporább,
minden este,
és közeledsz,
egyre tisztábban látlak,
és félek…
Felfaltál egyik éjjel.
Jóllaktál húsommal.
Most a lelkem követeled,
hiába is teszed,
mert nem adhatom.
Talán már senkinek,
mert lehet hogy rég megetted.
Megjegyzés:
2006,07,09