Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mindig

, 323 olvasás, elzabetke , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Mindig megbánom.
Minden nap menekülnék,
hogy mentsem magam
az enyészettől.

Néha nem tudom,
fölfal-e még ma,
a szörnyed,
vagy hagy még
élni…

Minden perc bennem él.
Szerettem azt aki valaha voltál.
Arcod lassan torzul,
a lélegzeted egyre szaporább,
minden este,
és közeledsz,
egyre tisztábban látlak,
és félek…

Felfaltál egyik éjjel.
Jóllaktál húsommal.
Most a lelkem követeled,
hiába is teszed,
mert nem adhatom.
Talán már senkinek,
mert lehet hogy rég megetted.


Megjegyzés:
2006,07,09

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: elzabetke
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 354

Page generated in 0.2151 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz