harmat vonja be a fákat
gyönggyel díszíti az ágat…
harmat vonja be a fákat
gyönggyel díszíti az ágat
aranyló Nap fénye dereng
útja előtt még elmereng
árnyékot fest minden mögé
megjelölve, mind az övé
átöleli a világot
nyílni hagyja a virágot
ég kosarát telerakja
színeit a napnak adja
hajnal hasad, ébred a táj
ködpaplanból kél a határ
madár szólal, dala hallik
alatta az ág is hajlik
nyújtózkodik fű a földön
miközben a nap is följön