nem fáj már, hogy üres az utca,
s nem világit csak a Holdsugár…
nem fáj már hogy a nap korongja
a Sírfákra nem világít rá…
nem fáj már, hogy onnan fentről
figyeled minden léptemet…
nem fáj már hogy az eljövendő
számunkra már reménytelen!
nem fáj már, hogy sose látlak
én téged rám kacsintani
csak egy dolog mi lelkem bántja
hogy nem tudtál nekem megbocsájtani!