át kellene öltözni végre
eldobni tépett rongyaimat
levetni a stigmát is szívemről…
át kellene öltözni végre
eldobni tépett rongyaimat
levetni a stigmát is szívemről
izzó nyomorúságba ringat
a lábam alatt elterülő múlt
nem repít a szebb jövőig
ha valahol létezik jövő
hiába tiprom-taposom földig
temetném vérem-lelkem mélyre
derékba tört keresztemet
felágaskodik mindig az élet
foltozhatom
csak tudnám
melyiket
miért
mivel