Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bánat

, 320 olvasás, aquarius , 11 hozzászólás

Sajgó lélek

Égbe vert szögek a csillagok,
lyukas vasfazék az éjjel.
Riadt magányom zörögni kezd,
rozsdás éjszakában fészkel.
Riadt, szürke kis magány,
kapar a sötétség falán.

Égbe vert szögek kiperegtek,
csillagtalan most az este.
Felkúszik lábamon a bánat,
beleül üres szemembe.
Arcomon, és szivemen
végig-csurog a félelem.

Égbe vert szögek földre hulltak,
vasfazék alá oson a reggel.
Engem örökre földhöz szögezve
talál az új nap, ha felkel.
Előmlő sugarában
lakatlan földrész az ágyam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: aquarius
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.3082 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz