Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Lélek szive…

2006-07-02 10:00:00, 415 olvasás, agnes , 2 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Felébredt az égbolt és az ablakába
még ott állt, didergett a lélek,
az álomhajú fekete éjszakába.
Tenyerébe rejtette könnyes bánatát,
senki nem hallotta sóhaját.

Csillagszemét álomra hunyta az ég,
- míg elalszom mondj nekem mesét.!
És a lélek mesélni kezdett, néha sírt,
könnyeiből mosolya szülte a csodát,
senki nem hallotta sóhaját.

és csak mesélt, mesélt bánatáról,
rohanó életének ezer egy bajáról,
a fájdalmakról, mik űzik hajtják, míg
féltés félelmei lassan betakarják, de
senki nem hallotta sóhaját.

Néha félelmében ijedten reszket,
mikor ijesztőek a elmúló percek,
aggódnia kell minden pillanatban,
szél viszi égre lelke ezer darabját,
senki nem hallotta sóhaját.

A nap féltőn védelmébe vette,
felhő ágyára csöndben lefektette,
de szíve mégis a földön maradt,
ott dobog lángfelhők alatt, úgy fájt…
senki nem hallotta sóhaját.

Kinyomtatom