szabadságból, szerelemből
légvár épül tenyeremből
villanó, zabolátlan
fények nyílnak fejemből
sokszor kell a végzetet
cirógatni, ha akarsz
felhőtlen kacagni
örömmel a túlon, messze
hétmérföldes csizmádban
egybe ölelve kezdeted, véged
el nem hagyva tisztességed
porosan kibújni a vízből:
okosan; ékszerekkel a
szemedben, majmolva
sárkányt, egeret, s
feszítve kezdeti témát
új dolgokat élj át
ha a gyökereid nem
is veszíted, keresve
új dogmát, vagy ne
jusson eszedbe egy se,
vagy nevess az egészen
a felhőn, a léten
koporsószögekkel szádban
azért neked csak
egy hazád van
még ha itt porig alázva
de Istenekkel parolázva
kacagva, némán,
a boldogságot keresve
se felejtsd el:
nem jön reggel,
ha nem jön az este