Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Várlak

, 328 olvasás, Spartom , 16 hozzászólás

Gondolat

Pocsolyába fulladt arcom
szétmállott a Semmiben…





    Pocsolyába fulladt arcom
    szétmállott a Semmiben,
    lehullottak rám a csillagok,
    de seholsem vagyok,
    mert nem vagy most velem.
    Minden lélegzet téged hív,
    minden szó érted kiált.
    Megbocsájtanád, ami volt?
    Megbocsájtanád a száz hibát?
    Ledől lassan a kereszt,
    beszakad a Csend fala,
    magányosan ülök az ágyon,
    s tárt karokkal várlak haza…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Spartom
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 295
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 320
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3627 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz