Simogass, simogass, altass el, altass el,
Féltékeny éberségem, aludj el, aludj el.
Miért is vagyok féltékeny, mikor nincs is kit féltenem,
De mégis bennem van, ott lebeg előttem.
Keserű így szeretni, ha téged nem szeretnek,
Fáj rá gondolni, ha tudod, úgyse jutsz eszébe,
Kínzó messziről kerülni, de közelében jobban fáj.
Miért hagytál elveszni? Neked miért jó, ha nekem fáj?
Csss, csss, jó választ úgysem adhatsz,
Nincs jó válasz, jobb, ha hallgatsz.
Vagyis van, de óriási hazugság volna,
Ha azt mondanád, hogy szeretsz bárkinél jobban.
De ne, ne szólj semmit, hiszékeny vagyok.
Ne ígérj semmit, mert feledni nem tudok,
Hitemet még nem vesztettem az ígéretekben,
Még nem csalódtam annyira az emberekben.
De te megtanítasz csalódni, ahogy te teszed azt,
De most már ne taníts, csak simogass és altass,
Hagy elmerülni bágyadt álomvilágomba,
Had fulladjak bele méz illatú vágyaimba.