Olykor felértékelődnek a dolgok…
vagy az emlékek –
hogy mi is volt ott
abban a kis szobában –
vagy miként mosolygott az a lány,
akit láttunk
abban a kék szoknyában…
vagy egy pohár sör
amit tőled kaptam –
egy nevetés
amibe kapaszkodtam
túlzsúfolt délután.
Felderül szemünk és szívünk
a gondolatra,
hogy bús napok után jön még
virradata nyár-eleji napnak –
hiába ér véget
száz züllött hónap.
A múlton az emlékek áthajolnak,
s összekötnek megint.
Ez olyan egyszerű dolog.
Csak élni
s látni
a fény hogy fut körbe-körbe
mielőtt magába
visszatér.