Végtelen szeretet, mi árad lényedből,
Igazán önzetlen, színtiszta lelkedből.
Talán el sem hiszed, simogatnak szavaid…
Végtelen szeretet, mi árad lényedből, Igazán önzetlen, színtiszta lelkedből. Talán el sem hiszed, simogatnak szavaid, Ostobaság, de ledöntöd erősnek hitt falaim. Rájöttem, ha meglátom kedves nevedet, Lassacskán veled búsulok, és veled nevetek, Azt hiszem boldog vagyok, hisz a barátod lehetek.