Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Erdély

, 343 olvasás, Szappho , 4 hozzászólás

Természet

         Akik itt születtek Magyarországon soha nem tudják elképzelni, hogy egykoron az a rejtélyekben gazdag terület, amit ma Romániának nevezünk, a mi büszkeségünk volt. Mikor nézem a történelem atlaszokat a szívem mindig hevesen dobogni kezd, mert egy olyan csodálatos vidék tulajdonosai voltunk egykoron, amit nem tudtunk megbecsülni és eltékozoltuk. Ezt a gyönyörű vidék, Erdély.

        Azok akik még soha nem jártak kint, nem érthetik mit jelentenek azok a délceg ormok és a gazdagon burjánzó rétek. Emlékszem, az első élményem megrázó volt. Az autóbusz éppen a Hargitán robogott át és akkor ott az érzékenységtől sírva fakadtam. Az ormok jobbról és balról is ott magasodtak körülöttem, a nap fénye simogatta a sziklákat és síró patak kanyargott a hegyek lába mentén. Vagy mikor a fenyvesek katonás sorban kapitulálnak a föléjük magasodó bércnek, ami gránit ormaival büszkén mered az ég felé. Illetve mikor két magasba meredő sziklás olyan közel áll egymáshoz, hogy szinte bezártság érzetet kelt a látogatóban. S talán nem túl meglepő, hogy egy magamfajta városi embernek, a békét és a harmóniát, a halandó és a természet között egy kis falu jelenti, Torockó. Egy csöppnyi falucska a völgyben, amit e hatalmas sziklák öveznek.
Aki egyszer meglátja, az egyből beleszeret. Ha másért nem is, ezért érdemes élni. Az a tiszta, szűzies természet ami magával ragadja illetőt. Soha életemben nem láttam szebbet, de mindig erről álmodtam. Tudják, mikor az ember külföldre megy, érzi, hogy ez nem az otthona. De ott, kint egy "idegen" vidéken, igenis otthon voltam, és sokan így fakadnak ki…"Haza jöttem!". Mert valóban, nincs szebb ennél.
        A temérdek műalkotás, amit a királyaink hagytak Erdélyre, soha nem érintik meg a magyar ember szívét. Nem azért, mert érzéketlenek, hanem azért, mert soha nem jártak ott és nem is akarnak egy olyan helyre menni, amit úgy hívnak Románia.
De egyvalamit soha ne feledjünk el, amíg magyar ajkú népek élnek Erdélyben, addig mindig is hozzánk fog tartozni!
S aki ezt megtagadja, származását tagadja meg és magyarságát!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Memoár
· Írta: Szappho
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 182
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 206
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.135 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz