vad torony-felhők símulnak
a horizonthoz, sötéten,
vidor gyászfátyol keringi
körül testüket…
vad torony-felhők símulnak
a horizonthoz, sötéten,
vidor gyászfátyol keringi
körül testüket,
villám-méhükből csapkodva
záporoz könnyük,
nektárt szülő könnyek
a szikkadt földnek,
zúduló, vad viharfelhők,
fátyollá szőtt feketeség,
hófehér tornyaiból zuhog,
s felszakadó résein
könnyét forrón epesztő
napsugarakat fogan,
a száguldó szilaj-felhők hasa
egyre-másra a földre olvad,
s közben áttörve, mindent söpörve
lángnyelvű napfüggöny
robog fénylőn fel a zenitre,
hogy a záport újra szivárvánnyá öntse