Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szocreál

, 553 olvasás, Denes , 4 hozzászólás

Mozaik

A csend szól hozzád, s akkor
mint a végzet ős Illése,
kétely-Isten hatalma
által emelkedsz az égbe.

Mert elveszett a remény,
nem leled az igaz utat,
s mint holmi modern Krisztust,
keresztre feszít a tudat;

hiába éltél. Érted
érctorkú harangok sírnak,
szomorú mélykék halál?
Ónarcú csillagok hívnak,

viseld az ég gyöngysorát.
Az élet feladni tanít?
Póznák ölén feledni
fátyolos régmúlt bajait,

érezni a szocreál
beléndeklehű sóhaját,
mállani a betonnal,
s élvezni az utca zaját.

Az élet sápadt vásznán
egy félénk lángnyelv imbolyog;
oson a félszeg remény.
Itthon vagy hát! Isten hozott!

2006. 06. 07-24.
(Eger-Jászárokszállás+MÁV pályák)


Tisztelt AMF! Kritikus hangú hozzászólásokat várok, nem glóriát akarok, hanem megismerni önnön hibáimat. Köszönöm!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 340
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 367
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2175 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz