Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szél lánya

, 492 olvasás, ejhozo , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Viharfelhők gyülekeztek ... lelkemben
szél süvítése törte meg a csendet
egyre erősebben, egyre közeledve
villám fénye hasította ketté az eget.

Viharfelhők gyülekeztek ... lelkemben
szél süvítése törte meg a csendet
egyre erősebben, egyre közeledve
villám fénye hasította ketté az eget.

Kitört a vihar, bár nem az fájt benne,
hogy hirtelen felkavarta lelkemet,
de a szél jeges kézzel markolt szivembe
e fájdalom árasztott szemembe könnyeket.

Álmok szüntek meg mint röpke gondolat
angyalok halalsikolya szelte át az eget
térdreestem a hasító fájdalom terhe alatt
sötétség borult rám, a remény elveszett...

Felálltam.Megindultam egy fénypont felé
a vihar megszünt ahogy jött, szélcsend lett.
Csak valami furcsa meleg állt alakom elé
aztán homlokomra langyos csókot lehelt.

Megindultam.Ő jött velem szembe lassan
könnyeim felszárította, kinyitottam szemem
senkit nem lattam csak álomhang szólt halkan
Én a szél lánya vagyok, Szellő a nevem.


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: ejhozo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 227

Page generated in 0.1442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz