Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sötét erdő mélyén elhagyatva

, 526 olvasás, Kathie , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Fonnyadt fák közötti félhomályban
Botorkálok bágyadtan, búsan.
Ziláltan zakatolnak agyamban a fogaskerekek,
De csak kopott közhelyek keringenek elmémben…





    Fonnyadt fák közötti félhomályban
    Botorkálok bágyadtan, búsan.
    Ziláltan zakatolnak agyamban a fogaskerekek,
    De csak kopott közhelyek keringenek elmémben.
    Mint egy őrült vad forgatag
    Mindenféle rendszertani besorolás nélkül,
    Csak ahogy jön… ez vagyok én.
    Volna értelme tagadni?
    A lombok susogása
    Posztalveoláris zöngétlen spiránsokat sodor magával.
    Kísérteties éj! Vörhenyes lelkem vacog.
    Sír a létem.
    Gyöngyönként csöpög bele a borzadályos félelem
    Magamra eszmélek, és azon tűnődöm:
    Ez vagyok én? Vagy puszta érzéki csalódás?
    Könnyű a lét… már aki elbírja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kathie
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1543 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz