Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vászon

, 342 olvasás, Fianna , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Még egy jön, aztán újra megy,
Ismerem már milyen ez.
Bízom benne ő lehet,
Aztán persze mást szeret...


Még egy jön, aztán újra megy,
Ismerem már milyen ez.
Bízom benne ő lehet,
Aztán persze mást szeret.
Újabb érzés, újabb vágy,
És szívembe reményt ád,
Bár tudom most is mi történik.
Lelekemben a láng meggyúlik,
Kapaszkodom tűzzel-vassal,
Mert tudom majd hatalmas zajjal
Érek földet ismét, újra,
A könny-függöny mögé bújva.
Földön fekszem, felállok.
Soha senkit nem találok.
Elvesztem egy rengetegben,
Mely a saját sötét lelkem,
Már nem is él, csak pislákol,
Mint egy haldokló mécses lángol,
Szél fútta, kietlen temetőben,
Csak füstje száll a levegőben...
Mennem kéne, szökni, messze,
Tudom minden el van veszve.
Kár a remény, kár az élet,
Úgysem látok többé szépet,
Úgysem hallok kedveset, jót,
Úgysem szól majd senki jó szót,
Úgyis vége lesz ennek is,
A vágy majd lassan elveszik...

Csak veszne már!

Mert addig újra szenvedek,
Bár tudom, majd az idő eltemet,
Csak azt is hogy jön majd más,
És nem történik változás...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Fianna
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1468 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz