Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végre vége

, 514 olvasás, Flo , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Végre vége. Valóban így van?
Ennyi volt, mit a világnak adtam?
Hol van a szeretet, ami égett bennem?
Miért kellett nekem ennyire szeretnem?

Megváltoztam, tudom, de ez lett a sorsom,
Egy koporsóba zárva, halkan fuldokolnom.
S te csak némán nézed a fekete fedelet,
Tudod, hogy élek, szenvedésemet neveted.

Élvezed, hogy látod, miattad halok meg?
Hogy egész testem, az érintésedtől remeg.
Hazudtál nekem, mindvégig... Hiába,
lehunyom szemem, így megyek a halálba.

Örülhetsz drágám, az lett amit akartál,
Sorsom végre az lett, amit nekem szántál.
Meghalok mostmár, élve eltemettél,
Kínzó mérgem volt, hogy te nem szerettél...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 258
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 293
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.1649 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz