"Belvárosi utca színpadán,
Emészti magát a nyár, és
Csendben a túloldalon
Árnyékban fulladt meg a tavasz,
sürgönyzök a télnek, a végnek,
Hozzák el a vigaszt, szememben
A kiadó egy üres szoba,
Elköltöztem régen, még télen
Azóta eledelem a mag és
Ellenségem a fény mely
Az égben él, a kaszás
Nálam keres menedéket
Nehéz a búcsúzkodás
Megszűnik az átmeneti
Szállás, megvigasztalom
Hogy nem sokára mindenem
Odaadom"