Navigáció


RSS: összes ·




Vers: angyali ember

, 317 olvasás, fimola , 24 hozzászólás

Szerelem

Szívem vérkönnye beszivárog szárnyam tollába,
könyörgő szavam belefoglalom egy angyali imába,
széttaposott lelkem újjá éleszti vigasznyújtó szavad,
Szerelmem, itt vagyok s újra élem minden csókodat…




Szívem vérkönnye beszivárog szárnyam tollába,
könyörgő szavam belefoglalom egy angyali imába,
széttaposott lelkem újjá éleszti vigasznyújtó szavad,
Szerelmem, itt vagyok s újra élem minden csókodat.
Csókolnálak örök csókkal, befednélek csillagokkal,
ölelnélek két karommal, éltetnélek vágyaimmal
Te lennél az Alfa - Te lennél az Omega - Te lennél Minden!
Szerelmed angyaláldozata lettem. Imádlak, édes Kincsem!
Szárnyam szegem. Felhőm széléről záporesőt hullatok.
Hullnak, zuhannak most lábadhoz a porba a csillagok.
Kívánj egyet, kicsi Kincsem, most csak a Tied e Világ!
Kívánj, gyorsam, drága Lelkem! Vannak még Csodák!’
’ Csillagok hullnak, milliónyi, most mind nekem ragyog,
népi hiedelem szerint csillaghulláskor akár kívánhatok.
Egy vágyam van - egy az álmom, kívánni így nem nehéz,
igaz angyali Szerelem vezérel, itt elhallgat a puszta ész.
Ő kell nekem, Ő egyedül! Csillagok, halljátok meg imám!
Együtt lenni itt a Földön - sebzett szívem ennyit kíván.’

Mi ez a csillaghullás, mi ez a zokogó - borult idő?
Felhőjéről angyalsorstársam felel - szomorú ő.
Vele sírok. Elöntjük keserű fájdalmunkkal a Földet,
fáj a lelkem, Vele lennék. E fájdalom még megölhet.
Merre jár most sudár termetével? Hova rejtőzhetett el?
Kiáltok le utána, de a mélyből csak a tompa csend felel.
Szerelmem, Kedvesem! Egyetlen Reményem! Merre vagy?
Válaszolj, szólj hát egy szót, mert hitem lassan elhagy!
’ Itt vagyok, angyallány, ne hidd, hogy elmennék mellőled,
itt vagyok lenn e bűnös Földön s rejtem könnyeim előled.
Kínoz belülről a Lét, fáj a magány és porlad szürke lényem,
hiányzik önzetlen szerelmed s angyali szárnyak érintését félem.
Félek, ha hozzám érnél s utána repülnél vissza a Mennybe,
a halál kapuját döngetném, kérve, engedjenek be!
Nem akarok nélküled élni, hisz érzem, hiányzik párom,
Veled lenni e Földön, jobb lenne, mint bármely álom.
Csillaghullás. Kívánok hát én is egy merészet,
nem számítna létem, kockáztatnám az egészet.
Kérésem tiszta - Téged kérlek, Téged vágylak!
Ha leszállsz az Égből karjaimba, megkívánlak.
Te vagy az egyetlen, ki érzi, lelkem Lelkéhez ér,
Te vagy az egyetlen, ki minden pillanatot megér!’

Szerelmem, hát megvagy? Vallomásod szívemben.
Kívánságod most beteljesülhet - kezem két kezedben.
Angyalsorstársam! Kész vagy a szabad akarat véghezvitelére?
Leszállunk hozzátok és maradunk, bármi is lesz a vége.
Édes felhőnk, búcsút intünk, most utószor lógatjuk lábunk.
Drága felhőnk, búcsút intünk, utószor bontjuk szárnyunk!
Visszaszámlálás és ugrunk, ó, vonz a Föld mágnese,
de hamarabb földet érünk, húz a Szerelmünk ereje.
És hirtelen semmi… porba fúltunk… hanyatt fekszünk,
betonba fúródott szárnyunk s fehér angyaltestünk.
Nincs levegő, fuldoklunk, de oxigéned most az enyém,
felém hajolsz, megcsókolsz. Éled bennem az emberi lény.
Magunkhoz térünk, felocsúdunk e hulló létből hamar,
Szerelmünk velünk, karjaikban rögtön múlik a baj.
Szerelmünk éltet, szerelmünk éget, szerelmünk álomszerelem,
Égi lányból földi angyal lettem, szerelmem fogja kezem.
Sebünk vértől alvad, szárnyunk zuhanástól törött,
de boldogok vagyunk, mindenek fölött.
Örvénylik az élet, örvénylik a láz,
- megtépett, régen várt szerelemvágy -
Repülünk az Égbe, boldogságunk határtalan,
Szerelmünk ellen ellenkezni oly hasztalan.
Fájnak a sebek, lassan elönt minket a vér,
két angyal a földön pár percet élt a Szerelemért.
Utolsó lélegzetünk ez, mit mi most közösen veszünk.
Ne sírjatok, hisz velünk vagytok. Már nem szenvedünk!
Testünk elhagyjuk, lelkünk egybeforrva repül a Mennybe,
Lelki társak lettünk. Tudjuk már, így volt ez elrendelve!
Utánunk néztek, mint két galamb felfelé sodor a Fény,
Könnycsepp szemetekben, elporladt minden remény.
Szemeitek könnyében ott tükröződik tekintetetek,
ha mi két angyallélek, akkor Ti is együtt lehettek.
Tisztábbak vagytok, mint az égi angyalok,
ott hagytuk a porban - hát vegyétek fel szárnyatok.
Emberi testből angyalbőrbe
Angyali lelkek összeszőve
Szerelemből szerelembe
Szívemből a Szívedbe


Megjegyzés: - Dedicated to my Angel -

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: fimola
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 227

Page generated in 0.2001 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz