Látod, felettem az ég vörössé vált
Vihart jelez távoli horizonton
Szerteszaggatja, mit múltjában talált
Közelít hozzám, majd megáll egy ponton
Tegnapok lángoló fényében égve
Megmártózom az emlékek vizében
Az alkonyi nap mosolyog az égre
Peremét oldja narancsos színében
Elmerül merengve lángfelhők alatt
Keresem, hogy hová tűntek a percek
A tegnapok dísze vajon hol maradt?
Vöröslő égbolton hódító herceg
Tükrözi rég volt szerelem hevét
Az alkony fényével foltozza sebét
Megjegyzés: 2006.06.14