Navigáció


RSS: összes ·




Vers: ÉN

, 582 olvasás, Clarissa , 2 hozzászólás

Hit és vallás

Te teremtetted az egész világot:
A csillagrendszert, benne a sok bolygót.
A jó öreg Napot, Holdat, vén Földünket,
a végtelen óceánt, a hegyeket,
a nagy folyókat, sztyeppéket, erdőket.
Benne és rajta az állatokat: elefántot, medvéket.
Hatalmasak, de mégis mind-mind engednek Neked.

És itt vagyok ÉN, parányi porszemed.
Engem is Te teremtettél:
a karjaim, lábaim, fejemet, szívemet.
Mily kicsiny része vagyok a mindennek,
és ím, ÉN mégis ellenállok Neked.

Mert hiába vagyok gyenge és erőtelen,
a lábam arra visz, amerre diktálja ÉNem.
És hiába érzem, hogy hallgatnom kell,
ha ÉNem azt mondja: - Beszélj nyelvem!
És érzem, mikor Lelked kér: - Most beszélj!
De bizony, a szám hallgat, csendre inti az ÉN.

Uram, itt vagyok ÉN, apró porszemed.
Kérlek, könyörülj, formálj,
hogy ÉN is engedni tudjak NEKED!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: Clarissa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 353
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3224 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz