Még emlékszem a szerelemre…
forró volt és hűs egyszerre,
mint a nyár -
de arra nem visz már utam.
(csak a mérhetetlen
hűség-uralom - hogy
vár az Asszony és az Otthon.)
Még emlékszem a barátságra…
csendes volt régen tisztasága,
mint a víz -
de arra nem hív már senki.
(csak a dönthetetlen
félszavak - hogy
a sírig is - győzelemben!)
Még emlékszem rátok, emberek…
annyiszor megírtam nektek
fájdalmat, derűt…
nem kértem nedűt vagy mákonyt.
(s csak annyi pontot
tettem, amennyit
keservben vontatott
életemben letehettem…)