Navigáció


RSS: összes ·




Vers: sebeket…

, 319 olvasás, DoraiBuczy , 8 hozzászólás

Gondolat

sebeket rajzol testemre a magány
és a csönd kaparja el acél körmeivel,
konokul hallgat az üvöltés bennem,
s a tovatűnő napok lassan múlnak el,
iszok valamit,
társaságom a mámor,
mindegy, hogy mikor és hol,
csak soha többé és távol

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: DoraiBuczy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 225
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1885 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz